áldozzunk muffint

mev-nek a bejegyzéséről eszembe jutott, hogy hányszor megküzdöttem már az emberekkel, hogy megértsék a cézét, mert egyesek számára felfoghatatlan, hogy hogy lehet az embernek két vezetékneve, abból is az egyik rövidítve, ilyenkor mindig a bikini énekesével, d. nagy lajossal példálózom. ha ezt meg tudták emészteni, akkor az enyémmel sem kéne, hogy probléma legyen. olyan szempontból jó, hogy nincs még egy ember, akinek ez lenne a neve, ami számomra fontos, mert szerintem a név teszi az embert (legalábbis egy részét), így nekem elképzelhetetlen az a helyzet, ami a végzős infósoknál áll fent: 3, ismétlem három darab varga ádám van egy osztályon belül. meg vannak számozva. hervasztó.

viszont megint tudtam térdig érő hóban ugrálni és kocsikázni, ami mindig katartikus élmény. úgy gondoltam, hogy télen valamilyen északi országban fogok tanulni és dolgozni, majd nyárra hazajövök. így lesz. ezt ugyanúgy érzem, mint annak idején, hogy felvesznek a lovassyba. nem sok dologban vagyok biztos, sőt, ha felcsapjátok az értelmező kéziszótárt a határozatlanságnál vagy a döntésképtelenségnél, akkor az én fotóm fog visszavigyorogni a lapokról. de vannak, amiket a csontjában érez az ember, amikor a világ elképzelhetetlen hely lenne, ha másképp alakulna. ez is ilyen. vagy hogy (jó) pszichológus leszek. az orvosit is szeretném elvégezni majd egyszer, de lehet, hogy csak kontár módon tanulom meg. ennél az ötletnél még csak libabőrös leszek. még változhat. az életem egy képlékeny massza, de éppen csak annyi és annyira, hogy a biztos dolgok megformázhatóak legyenek belőle,
- ez ilyen.