cortez

már most rosszul vagyok a sok sütitől, főleg a mézeskalácstól; a nővér odajött hozzám az SZJG első kötetével és kijelentette, hogy ő ezt nem bírja végigolvasni, amin annyira nem lepődtem meg, inkább meghatott, hogy érdekelte, hogy mi érdekel engem ennyire; az olvasás mániám olyan szintre emelkedett, hogy fogytam, mert szinte egész nap csak ültem és a sorokat faltam, mellettem nővér ősrégi looney tunes-okat kutatott fel, mert szerinte milyen jó rész, amikor elmer vadászik, és kijön a másik üregen a puskája, de azért rábeszélt, hogy nézzük végig a star wars összes részét, mert nekünk han solo valahogy kimaradt az életünkből.

egy kicsit azért megszakad a szívem, de ez akkor nem érdekelt, amikor megkértem mást, hogy kísérjen el, ő nem bírta a tekintetemet, hirtelen lefoglalta valami nagyon érdekes és vicces dolog a cipőjén, majd félszegen, mosolyogva rámpillantott és akkor, na akkor éreztem, hogy ez egy olyan pillanat.