mi olyanok vagyunk apuval, hogy ülünk egymás mellett szótlanul, éjnek évadján a konyhaasztalnál, ő filozófikus arckifejezéssel issza a csorba bögréjéből (jóazmég) a tejet, míg én nagy műgonddal csócsálok egy paradicsomot úgy, hogy lehetőleg a héját ne egyem meg.
majd hajnalban, negyed kettőkor elolvassa a poe novellaelemzésemet, amin már egy hete kotlok (mi lesz velem az érettségin..), jóéjszakát kíván és reménykedik benne, hogy még tud 4 órát aludni.
II. józsef és a magyar rendek viszonyát kéne tanulnom. de ez most mindegy.
ha keresnétek, megismertek arról, hogy mindig tróger módon kilóg a fehér zoknim, rózsaszín a hajam, olimpiai karikák vannak a szemem alatt, korog a hasam és néha kedvesen morgok valamit.
elbűvölő.
Rejtelmes szfinx gyanánt, azúrban trónolok, kevély hó-szívvel és fehér, hattyúi fényben; a vonal-szaggató mozgást gyűlöli lényem; és orcám sohse sír és sohse mosolyog.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése