egész jól sikerült a filmklub, volt olyan pillanat, amikor 8 gyerek is nézte az egészséges erotikát, miközben kefírt ettünk, mert hát azt úgy kell. ofő mesélt arról, hogy régen olyan sokakat vonzott a filmklub, hogy kibérelhették a sédmozit. siralmas.
járnék a csülök, vagy apu művészeti iskolájába. igaz, előbbinek már volt egy bábelőadása is, de amit apu mesélt, hogy az egyik kollégiumban összeültek, 16 mm-es film pergett a vetítőben, természetesen művészfilmeket néztek, amiken utána órákig tudtak vitatkozni, még a takarodó után, a sötétben ülve is.
ma már mindenki rohan külön angolra, külön matekra, külön orrot túrni, végülis nem fontos. legalább volt lehetőségem olyan kis pakolókocsin száguldozni, igaz, TB-vel nekimentünk az ének terem ajtajának.
levelet váltottam á-val és verát is látnám, de persze ő is pesten van.
nem tudok túljutni a kornél név gyönyörűségén; a hajam rózsaszínre van fakulva; wk nincs elfelejtve; II. józsef intézkedéseit kéne másolnom és tanulnom; pénteken kórházban alszom; elolvastam az 1984-et is nővér unszolására; és most (számomra is ismeretlenül) valakit nagyon unok és utálok.
Rejtelmes szfinx gyanánt, azúrban trónolok, kevély hó-szívvel és fehér, hattyúi fényben; a vonal-szaggató mozgást gyűlöli lényem; és orcám sohse sír és sohse mosolyog.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése