anyu: a szobádban ülve akarod megérteni a világot. de hogy akarsz a része lenni, ha nem vagy benne?
a tarkómra kulcsoltam a kezemet, mert féltem, ha nem szorítom le őket, elszabadulnak és megfojtanak valakit vagy legalább kitörik gesztenyével az ajtó üvegét, közben a szobám szabad 2 méterén oda-vissza járkáltam.
még az a feltételezés sem elvetendő, hogy esetleg megőrülök.
de azért ne szaladjunk ennyire előre.
Rejtelmes szfinx gyanánt, azúrban trónolok, kevély hó-szívvel és fehér, hattyúi fényben; a vonal-szaggató mozgást gyűlöli lényem; és orcám sohse sír és sohse mosolyog.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése