pocok

most nyugalom van

kevés lázadás

anyu egyik reggel hajnali 8 előtt berontott, miután 3-kor búcsúztam el a pítörtől, hogy az egyik rúd meggyespitébe nem rakott cukrot és mégis milyen finom és hogy kóstoljam már meg, kifutott és visszajött, és elkezdett egy olyan történetet mesélni, amit már 100× hallottam, de olyan reggel volt, hogy szinte újnak tűnt, de jött az újabb őrület, a krumpli és az abból készült pogácsa.

és csak történnek az események, amik nem tűnnek fontosnak, és mégis kitöltik a mindennapokat.

és nem is vagyok szeretlek-buzi, tehetek én róla, hogy akit szeretek, annak ezt a tudomására hozom? mert lehet, hogy valaki néha idegesít vagy nem értek egyet vele, de sokszor ott volt, amikor mások nem és én ezeket sohasem fogom elfelejteni és igyekszem törleszteni a tartozásomat, de szóval mindezek ellenére nem azt jelenti, hogy ne szeretném. nekem is jól esne, ha néha valaki más is mondaná. 

mindjárt utcazene és a nagyszülő lakásba fogunk néhány beköltözni, ahol minden tele van órákkal, mert a mama szerette az órákat, bármilyen boltba - helyre ment, egy ketyegővel mindig több lett, nekem a kedvencem az, amelyiknek meg van tükrözve a számlapja és olyan, mintha visszafelé járna.. voltam kint nála. márványba öntött idő.

elment két kétre a pítör, pedig szükségem lenne rá. szükségem van valakire. néha elgondolkozom és nem értem, hogy mikor lettem én ilyen kurva egyedül.