türürü

rendeltem egy bulgakov könyvet és egész délután amelie zenét tanultam zongorán, néha segítségül hívtam nővéremet, hogy pötyögje le valahogy az egyik kezet, amíg én a másikat játszom a metronómmal, lehunytam a szemem, közben monoton játszottam, és akkor felpattant SCB, miután neki sehogy sem akart összejönni, hogy gyakoroljam még. most gyakorlom.

jövő héten utca zene fesztivál és el kell búcsúztatnunk a henrit, a kis argentint, pedig már a szívemhez nőtt. és elmegy. csak mennek. vannak általában nevetségesen kis dolgok, amikről azt hiszem, hogy örökre megmaradnak, mint mondjuk egy barátságkarkötő, és egyszer csak azt veszem észre, hogy lefoszlott a kezemről és valahol - valakinek a cipője talpán épp felfedezi a világot.

láttatok már hiperaktív nyugdíjast? szeretlek papa.
holnap, vagyis ma hajnalban elvileg anyu ki fog rángatni édes álmaimból, mert egy kicsit megőrült és minden áron meggyet akar szedni. egész nap arról beszélt, hogy mi mindent fog csinálni azzal a sok meggyel. a neten is nézett, felhívta a meggy-kérdésben-jártas-lehető potenciális ismerősöket, majd körberöpködött, kétszer megnézte a két lépcsőfokos nevetséges "létránkat" hogy milyen jó és kezdte előről a folyamatot.
remélem szerzek valamilyen harci-meggy sérülést, de azt hiszem, hogy sztrájkolni fogok és megeszem a maradék libanonból repült sütit. tudtátok, hogy a levelestészta-kesudió-pisztácia-méz milyen rohadt jó párosítás?