most végeztem József Attila utolsó hónapjairól c. könyvvel, amit még névnapomra kaptam és csak ma tudtam kézbevenni. nem mintha olyan rettentő sok dolgom lett volna, inkább megvártam, amíg "hívni" kezd.
a levelezések, a séták, a kávéházak, a versek, a hidegség, a házasság, a szanatóriumi idők, az őrület, egy utolsó "ellopott" alma és két kisgyerek, akik szemtanúi voltak, ahogy a vonat teljesíti az utolsó kívánságát.
a nővérét etusnak becézték. engem is úgy szoktak.
most megeszem a vanília pudingot, amibe epret kockáztam és veszek egy nagy levegőt.
Rejtelmes szfinx gyanánt, azúrban trónolok, kevély hó-szívvel és fehér, hattyúi fényben; a vonal-szaggató mozgást gyűlöli lényem; és orcám sohse sír és sohse mosolyog.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése