április 18 óta

Néha nem tudom, hogy mi végett vagyok itt meg ott, mi értelme egyszer eltűnni a ködben, hogy utána egy cigarettfüst-felhőben újra alakot öltsek; néha nem tudom, hogy mi hajt előre, talán nem is hajt, inkább üldöz, de néha nem tudom, hogy hogy lehet felkelni és mosolyogni, mert igenis, lehet, amikor klaudiával a kórházi ágyunkon üldögéltünk és valami csöpögött belénk, talán percek, órák vagy napok óta, de nevetnünk kellett, néha már kétségbeesetten.

Sok csomagot hoztam magammal, dupla fenekű bőröndöket, kulcsrazárt ékszeres dobozokat, lelakatolt ládákat, de most az a rész jön, hogy egy hátizsákkal utaznám végig a világot, mert... mert. Már négy napja meghalt valaki, csak keringek az űrben, az élet elmúlik egy csettintésre, "ember vagyok és nem tudom merre tartok a halálban". Nem minden csak erről szól. Minden másról is szól. Talán túl sokról...
                                                                                          ...Rázz fel!