sosem vagy egymagad, csak túl kicsinyke vagy
vááááárj, míg felkel majd a nap
tudod nincs mennyország, de minden síron nő virág
vááááárj, míg felkel majd a nap
Rejtelmes szfinx gyanánt, azúrban trónolok, kevély hó-szívvel és fehér, hattyúi fényben; a vonal-szaggató mozgást gyűlöli lényem; és orcám sohse sír és sohse mosolyog.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése