HA ÉPPEN KEZD SZÉTHULLANI A VILÁGUNK, AKKOR ATTILÁTÓL MINDIG VERSEKET KAPOK

Első közös hajnal

Kávégőz és teaillat
reggeleink hősei.
Bíbornapfény egyensúlyoz
ablakpárkány szélein.

Lélekpárás mély szuszogás.
Fel-le hintáz a paplan.
Éjszakai történetek
csomózódnak hajadban.

Álmos szemed konstatálja
lepedőn a világot.
Szobafalak bugyolálják
takaróba hiányod.

Ágykeretek határolják
álomszerű életünk.
Bambaképű párnaháton
mámorosan révedünk.

BizonyTalan

Tegnap talán nem.

Ma talán igen.

Nem tudom s nem hiszem.

Ámen.

Talán a holnap

örökkévaló.

Biztost s maradandót

hozhat.

Talán majd máskor.

Talán majd egyszer.

Megfojt, mégis kedvel:

Mámor.

U

Ugatja a Napot a Hold.

Két örök kergetőző.

Hajnalpírt megelőző

kék óra tér nyugovóra.

Nevetve néz a Nap a Holdra.

Szívem kéklő uradalom.

Udvarának minden fája

néma hangján kiabálja

neved zongoradallamát.

Várja a Holdnak nappalát.

A világ vágyakozva nézi

vég nélküli fogócskáját,

vérbe fojtja konok vágyát.

Ő marad kit az élet itt hagyott,

s szánakozva megölelik a csillagok.

Szeretlek

Előveszem lapjaimat,
rájuk írva szeretlek.
Elsírom majd bajaimat,
néha veled nevetek.

Átölellek hangtalanul,
megszorítva lelkemet.
Fuldokolhat gondtalanul
üvölti, hogy szeretlek.

Üvöltheti mindhiába,
üdvöt én már nem lelek.
Vég nélküli karikába
csücsül csendes csüggeteg.

Kedvetlenül hánykolódik
kettőnk csónak-élete.
Hullámokkal csókolózik
morgó részeg tengeren.

Orgonaszó halálhörgés
héja-nászunk éneke.
Élettelen avarzörgés:
léhán háló szép zene.

Kies vérző sivatagban
árnyék nélkül lépdelünk.
Konokul ül virágpadban
öröklétű életünk.

Hiánytalan együttlétünk
szerteszóró élmények.
Séta közben félre léptünk
s vacognak a kérdések.

Téged

Téged délibábnak látlak.

Közeledem, te távolodsz.

Sápadt Holdanya vánszorog,

köszönt egy vérben fürdő várat.

Téged néha Napnak látlak.

Reggel betöröd az ablakom,

lágyan ölelsz a balkonon.

Veled szállnék, de csak várlak.

Téged szeretetnek látlak.

Csendes, kedves, elköszönő,

mulandó, mégis vöröslő,

Izzó, szabad, szelíd madárnak.

Téged én magamba zárlak.

Közeledem, te mosolyogsz.

Álmainkat te suttogod.

Maradj szívem délibábja.