Mosolyog rám az ég,Csak egy szín van felettem: a kék.Pacsirta dala szól,Hangja a szívemig hatol.A bús napoknak immár vége,Enyém az ég minden kékje.
Rejtelmes szfinx gyanánt, azúrban trónolok, kevély hó-szívvel és fehér, hattyúi fényben; a vonal-szaggató mozgást gyűlöli lényem; és orcám sohse sír és sohse mosolyog.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése