általában hajnalban "bonckesztyűben" nekiállok mosogatni, majd hajnali 3-ig játszom az amelinek a zenéjét, amíg tökéletes nem lesz, és tegnap úgy kellett ráerőszakolnom magam, hogy hagyjam ott a fekete-fehér billentyűket és aludjak, mert a maximalizmus már fizikai fájdalom.
most málnát eszem és arra gondolok, amikor a hétvégi randimon megláttak a kék alapon fehér pöttyös ruhámban és valami olyasmit mondtak, hogy: "észvesztő".
Rejtelmes szfinx gyanánt, azúrban trónolok, kevély hó-szívvel és fehér, hattyúi fényben; a vonal-szaggató mozgást gyűlöli lényem; és orcám sohse sír és sohse mosolyog.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése