primadonna

minden egyes nap megfogadom reggel, felkelés után, miután kamilla teával borogatom a vörösre dagadt szememet, hogy ma valami fontosat és értelmeset fogok csinálni, mert nyár van és a nyár jó dolog, mert az embernek sok a szabadideje, de már a fele elment és semmit nem csináltam, és megfeneklettem, se előre, se hátra, maradnék és mennék, a semmilyenség kitölt és tudom, hogy magamért kéne most harcolni, lerázni magam és felkelni és főnixmadaram szárnyalj az éjben, de..

annyira nem érdekel.. pedig ma este voltam rozérizlingjazznapokon és becsíptem és táncoltam a hot jazz bandre, akik 20-as évek zenéit játszottak és nagyon imádtam és jól éreztem magam, de ahogy elsétáltam a bódék előtt, keresni nővérkémet, azt hittem összeroppanok a pálinkás csokik előtt.

vagy szombaton felkeltem és spontán elmentem a pocokhoz, akinél hatalmas önuralom kellett, hogy ne ölelgessem halálra, mint egy plüssmackót.

.. és minden egyes nap megfogadom, hogy ma időben fogok elmenni aludni. de hát kéremszépen, ha fél 3-kor tör rám a blogolhatnék, akkor nincs mit tenni.
azt hiszem mégis olyan vagyok.