2012. július 18., szerda

i'm not going anywhere

keresztbe rakom az ujjaimat, és azt kívánom, hogy minden nap ilyen legyen. pedig olyan magamra-húzom-a-takarót-de-lehet-hogy-még-a-párnát-is-a-fejemre-rakom-csak-hogy-biztos-legyen effektus volt reggel, de aztán útrakeltem, ám amerre akartam, ott le voltak zárva az utak, az egyiken egy mentőautó, a másikon egy hatalmas zsákokat cipelő négykerekű állt.

// itt egy kis szünet, mert időközben 17 lettem, de a meyer szerint a 19-nél kezdhetek csak pánikolni, és mivel még van időm, addig még más miatt pánikolhatok, ha akarok //

lényeg a lényeg, hogy iszonyatjó volt július 17-e, ezalatt a pár perc alatt többen felhívtak, volt aki a magnóról nyomatta be, hogy "ajándékul fogadd el, vidám kisdalunk" és elvileg a pocoktól kapok egy baglyos órát, de a lényeg, hogy tizenhetedikét semmi nem tudja túlszárnyalni, inkább arra szeretnék emlékezni.

(kiskoromban mindig a tejek szavatosságát néztem és megmagyarázhatatlan érzéssel töltött el, amikor július tizennyolc volt rájuk nyomva)


élek!

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése